Minden bizonnyal, az egyiptomi vallás számít a legbonyolultabb ókori vallásnak. Az egyiptomiak rengeteg istennek hódoltak és a mindennapi élet minden egyes területén az istenek védelmét kérték. Olyan isteneket tiszteltek, akik meg tudtak jelenni egyaránt emberi, állati és hibrid (félig emberi, félig állati) alakban. Elképzelésük szerint a világegyetem és a természet sok-sok isten hatalmának és tevékenységének következtében jött létre. A világban az erőt az istenek képviselték és tevékenységük a természet minden jelenségében megnyilvánult, mint a szélben, az esőben, a növények fejlődésében és az állatok tulajdonságaiban. Sokszor számos különböző isten jelenítette meg ugyan azt a tulajdonságot és más és más formában is megmutatkozhatott, tehát különböző alakot ölthetett. Az állatok felsőbb rendű képességeibe vetett hit mára a legrégibb művészeti alkotásokon is nyilvánvaló, hiszen ezeket állatok alakjában ábrázolták.
Ptah, a teremtő isten
Az egyik legrégibb isten, aki a világot teremtette. Ptah- Tjene nevet kapa mi azt jeleni: „az isten, aki a földdel foglalkozik ”. Emberként ábrázolták álló múmia alakban fejre simuló kék sapkában. Kezében dzsed-oszloppal, uasz-jogarral és ankh-al. A három szimbólumot időnként egyetlen jogarrá kombinálták össze a későbbi korokban. Sok istenhez hasonlóan Ptahot is összevonták az Ó és az Újbirodalomban más istenségekkel, így sokféle alakban ábrázolták. Viszont azon istenek közé tartozik, akiknek nincs állati alakjuk.
Ozirisz, a holtak birodalmának ura
Kezdetben a földműveléshez kapcsolódó isteni faladata volt, de apránként egyre magasabb szerepeket kapott, egyre több tulajdonsággal és címmel ruházták fel. Tőle ered a termőföld termékenysége és ő tanította meg a földművelésre az emberiséget. Ozirisz lett a holtak birodalmának királya. Az Újbirodalom idején széles körben elterjedt, mire ő lett az ókori egyiptomi vallás főistene. Feleségével, Ízisszel, aki a húga is volt és fiúkkal, Hórusszal alkot istenháromságot. Leginkább a túlvilág és a halottak isteneként ismert. Nemcsak az elhunytak könyörületes bírája, hanem az alvilág életet adó ura is.
Ízisz, minden istenek anyja
Nagyon fontos és híres isten. Ozirisz felesége és húga volt, és Hórusz anyja. Rengeteg templomot szenteltek számra, később olyan hatalmas tiszteletet kezdtek neki szánni, hogy ráruházták az összes istennő tulajdonságát. Mindegyik istennő egyben az ő megszemélyesítése is volt. Egy templomban olyan nagy tisztelet övezte, hogy egyenesen őt tartották a teremtő istennőnek. Ebben a szerepben nevezték el „minden istenek anyjának”. Elsősorban anyaistennő, napistennő, varázslónő, termékenység, nőiesség, hűség istennője és a fáraó trónjának védelmezője. Ozirisszel való házassága révén Ízisz volt a házasság védelmezője és a házassági hűség képviselője is.
 |
| Ízisz trónszékkel a fején |
Íziszt a művészetben eredetileg hosszú ruhát viselő nőként ábrázolták, fején a trónt jelentő hieroglifával, néha ankhhal és egyszerű bottal vagy lótuszvirággal a kezében. Miután alakja egybemosódott Hathoréval az Újbirodalom idején, így fejdíszét Hathoréra váltotta fel (tehénszarvak között napkorong). Legsűrűbben fiával Hórusszal együtt ábrázolták fején keselyű koronával. Falfestményeken szárnyakat is festettek neki.
Hórusz, a fáraók védelmezője
Az egyik legfontosabb isten. Ízisz és Ozirisz fia. A fáraót is azonosították vele, a fáraó maga volt Hórusz. Sólyomként vagy embertesttel és sólyomfejjel ábrázolták. Hórusz az égi sólyom, akinek egyik szeme a holdat a másik a napot képviselte. Közvetített az emberek és természeti erők között és fenntartotta a világ rendjét. A Hórusz szeme szimbólum az egyiptomiaknál a megújulás jelképe volt. A róla alkotott elsődleges elképzelés szerint az ég hatalmas ura. A magasban szárnyaló sólyom a megtestesítője. Az egész eget átfogó madár szemei a hold és a nap, szárnyai átölelik az egész földet. A túlvilágon is fontos szerepe volt. Neki kellett megőriznie a sírt és az átadott természeti áldozatokat. Hórusznak négy fia volt, akiket képeken múmiaként ábrázoltak. Ők őrizték a kanópuszedényeket, amikben a bebalzsamozás után a belső szerveket helyezték el.
A kezdetben a napot Hórusszal azonosították, az égi területek sólyomistenével. Sok névváltozáson keresztülment. Az Újbirodalom idején Amon-Ré volt. Ekhnaton fáraó idején Aton és csak ez után a II. dinasztia idején nevezték el a napot Rének és ez az elnevezés végül változatlan maradt. Ré napisten hatásköre kiterjedt az égre, a földre és az alvilágra is. Több teremtésmítoszban is fontos szerepet tölt be és a fáraó isteni atyjának is tekintették. Több formában is ábrázolták, leginkább napkorongként, amit ureusz vesz körül védelmezően, és gyakran kiterjesztett szárnyai is voltak.
 |
| Hathor oszlopfő |
Hathor, a nőiesség istennője
Hathor égi istennő volt. Neve jelentése Hórusz háza. Ő egy ősistennő a mindenség úrnője, aki előbb született meg, mint az Ég és a Föld. A legenda azt mondja, hogy abban a pillanatban jött világra, amikor Réből napisten lett, ezért együtt ábrázolták Rével a napbárkán ülve. Ezen kívül ő volt a szerelem, a szépség, az anyaság, a vidámság, a zene, a dal és a tánc istennője. Ábrázolták nőként, tehénként szarvakkal közöttük napkoronggal és oszlopokon női arccal tehén fülekkel. Egyik fő jelképe a menet-melldísz. Ezt a túlvilági feladatánál használja. A halottnak nyújtja át, hogy újjászülethessen a túlvilágon.
Maat, a világban uralkodó rend istennője
Maatot a napisten Ré lányának tartották, ugyanis mindig atyja mögött jelent meg a bárkán, amely éjszaka áthaladt a holdvilágon. Ő az igazságot, valamint a világban és a társadalomban uralkodó rendet személyesítette meg. Maatot emlegetik már a Halottak Könyve előzményeként számon tartott óbirodalmi piramisszövegekben is. Az istennőt ölő vagy álló nőalakként ábrázolták, a fején diadémba foglalt strucctollal.
Néith, a harc, vadászat istennője és istenanya
Néith kultusza a predinasztikus időszakban jelent meg, amikor még a harc és a vadászat istennőjeként tisztelték. Attribútuma az íj, a nyíl és a pajzs volt. Az Óbirodalmtól kezdődően Néith, Ozirisz és Ré a fáraó védelmezőjeként lépett fel, és a nyilaival álmot bocsátott a rossz szellemekre. E célból akkoriban felvésték varázserejének jelképét az ágyak fejére is. Néith a deltabeli Szaisz városból származott, ahol Szobek hitveseként hódoltak neki, míg az óbirodalmi szövegekben Széth feleségeként és Szobek anyjaként jelent meg, mint az istennő,”aki szoptatja a krokodilokat”. Az Újbirodalom idején Néithet teremtő istenanyának nevezték, „ö adta a fényt Rének”. A szaiszi korban égi istennővé vált, akit „minden istenek anyának” neveztek ki. Halotti istenként is számon tartották, aki védelmezi a holtakat és őrzi a múmiákat. A hiedelem szerint ő találta fel a szövést és ő adományozta a vászoncsíkokat, melyeket az elhunyt testére tekertek.
Szobek, a krokodilisten, aki a víz és a kiáradt Nílus istene
Az egyiptomiak számára a krokodil fontos szent állat volt, olyannyira, hogy már a legkorábbi időkben összekapcsolták egy istennel Szobekkel. Az élő krokodilokat egymásnak ajándékozták, a holt állatokat pedig szent sírokba temették el. Szobeket krokodil fejű férfiként ábrázolták, fején hajlított szarvval, koronával, madártollakkal és ureusz kígyóval. Néhány legenda szerint ö is teremtő isten volt, aki az őskáosz vizéből, Nunból emelkedett ki a világ kezdetén. Krokodilkánt egyszerre volt pozitív és negatív istenség. Jótékony formájában a víz isten volt, és ő teremtette a Nílust, amely az izzadságából indult el hosszú útjára. A Nílus kapcsán a termékenység, a növényzet és az élet egyik istene is Szobek volt. A szarkofágszövegekben ugyanakkor túlvilági démonként is ábrázolták, akit el kellett pusztítani. A krokodilt egyébként Széthtel is társították, mivel veszélyt és zűrzavart jelentett a vizekben.
Anubisz, az alvilág és a holtak oltalmazója
A holtak világát, amely az egyiptomiak számára nagyon fontos volt azt Anubisz isten őrizte. Az egyiptomiak hite szerint a halál után az ember a holtak kamrájába kerül. Anubisz az elhunyt túlvilági megítélésénél, mint bíró volt jelen, így az istenek bírálójának is nevezték. Itt Anubisz egy mérlegre helyezi a halott szívét, míg a mérleg másik serpenyőjébe Maatnak, az igazság istenének tollát teszi. Ha a szív nehezebbnek bizonyul, mint a toll, akkor Ammut felfalja a szívet. Az isten szent állata a sakál volt, így sakál fejjel ember testtel ábrázolták a leggyakrabban. Teljes sakál képében fekvő pózban is készítettek szobrokat róla. A bebalzsamozási rítusokon a pap egy sakálfej maszkot visel. Ezzel is hangsúlyozza, hogy a szertartást maga Anubisz végzi. Tehát Anubisz később a holttestek bebalzsamozóinak istene is lett. Ö volt még a nekropolisz (a temető, azaz a „holtak városa”) őrzője is.
Széth, a káosz
A predinasztikus korban Széth még nem számított negatív istennek. Kerültek is elő Szétet azonosító állatfigurák. Ő volt a fémek istene és Felső-Egyiptom védelmezője. A két ország egyesítését megelőző időszakban Széth hívei és Alsó-Egyiptom védőistenének, Hórusznak a követői összecsaptak. A harcban Hórusz győzött. Ez az összecsapás olyan jelentős volt, hogy onnantól kezdve Hóruszt és Széthet mindig együtt ábrázolták. Széthtel kapcsolatos negatív tulajdonságok a szárazságra, a terméketlenségre, az erőszakra és az éhínségre utalnak, valamint mindenféle létező zűrzavart is hozzá párosítanak.
Széth kinézete egy közelebbről sem igazán azonosítható lény, ami a hangyász, a szamár és kutya keveréke.
Básztet és Szahmet vagy Sekhmet, a macska és az oroszlán
Básztet az Óbirodalomban jelent meg, mint a fáraó anyja és főként az anyai szeretetet, a gyengédséget és a termékenységet képviselte. Ekkor macskakultusz volt. Voltak macskák, melyeket a Bastet templomban tenyésztettek, hogy feláldozzák és bebalzsamozzák őket. A hívek, ugyanis megvásárolták az állatok múmiáit, hogy felajánlhassák az istennőnek. Néha méretre készült szarkofágot is kaptak. Básztet neve hasonlított az illatos olajok tégelyét jelentő szóra, így elkezdték a parfümök és illatszerek istennőjeként is tisztelni. Később fokozatosan átalakult és átvette az oroszlánistennő Szahmet alakját, akit nőstényoroszlán képében ábrázolták vagy oroszlánfejű nőként napkoronggal a fején. Ő Ré lánya volt, így a napisten szemét képviselte. A háború tüzes istennőjét is benne tisztelték. Még a túlvilágon is rémületet keltett. Ha megjelent mindenki összeroskadt színe előtte.
Ápisz, a szent bika
Az egyiptomiak több állatot is tiszteltek, ezek közé tartozott a bika is. Az Ápisz bika az állati termékenység jelképe volt, ezért a földműves ünnepeket is az ő tiszteletére rendezték meg. Kapcsolatba hozták a napistennel is ezért szervai között ott a napkorong és néha az ureusz kígyó is. Memphiszben hódoltak neki a legjobban. Később jövendőmondással is összekapcsolták. Az Ápisz bikának, mint élő istennek ugyan olyan figyelmet kellett szentelni, mint bármely más istennek. Mivel istennek számított ugyan úgy bebalzsamozták és eltemették, mint a fáraót.
Thot, az istenek írnoka
Thot az írás, a nyelv és az isteni megnyilatkozások ura volt. Ő képviselte a matematikát, a csillagászatot, általánosságban a tudományokat és ő testesítette meg a bölcsességet is. Babuin majomként és íbisz fejű ember képében ábrázolták. Egy hermeopoliszi elmélet szerint általa vált valóra a világ teremtése, mert ő adta ehhez a szavakat. Thot saját kezével írta le a világ minden tudását negyvenkét könyvben.
(Mi magyarok "h" nélkül írjuk, de más országok Thothnak írják.)
