A római birodalom időszakában a császári családok, a generálisok és hadvezérek nagyon szerették az opál drágakövet, figyelemreméltó szépségűnek tartották. A következő romantikus történet valóban megtörtént, így ez is bizonyítja az opál drágakő rabul ejtő szépségét.
I.e. 41-ban Marcus Antonius átmeneti uralkodása alatt élt egy nagyon gazdag szenátor Marcus Nonius Balbus, kinek a tulajdonában volt egy nagyon ritka, értékes és kiváló tisztaságú fekete opál. A legkiválóbb, amit valaha bányásztak. Az értéke 2.000.000 szeszterciusz volt, amit a világ 1997-ben kicsit kevesebb, mint negyed millió dollárra értékelt. A kő körülbelül mogyoró méretű és egy gyűrűjébe volt foglalva. A pompás opál azonnal felkeltette Antonius figyelmét, rögtön gondolta, hogy micsoda egyedülálló ajándék volna ez tőle Kleopátra, Egyiptom királynője számára. Így tehát ajánlatot is tett Noniusnak megvásárlásra, de Nonius sem az ajánlatát, sem magát Antoniust nem kedvelte, így visszautasította. Azt mondta, hogy a kő nem eladó. Erre, Antonius dühében rögtön száműzetésbe küldte őt és elkobozta egész vagyonát. Nonius tudta, hogy, ha átadja kincsét Antoniusnak, azzal kiválthatja szabadságát, de inkább önként vállalta a számkivetetettséget, mintsem becses kincse nélkül kelljen élnie Rómában. Kényszerű elvonulására híres opálján kívül nem is vitt egyebet magával.
E tettével ki is került a történelem oldalairól.
