Miközben Octavianus diadalmasan bevonult Alexandriába, Kleopátra a számára építtetett sírkamrába zárkózott legbecsesebb kincseivel. Octavianus mindenképpen látni akarta a királynőt. Ezt csak csellel sikerült elérnie. Nem tárgyalni akart vele. Azt akarta, hogy életben maradjon és ő magával vihesse a római felvonulásra mint egy trófeát.
Antonius bizalmi emberét Proculeiuszt bízta meg, hogy az ő halála után vigyázzon a királynőjére. Az ember azonban áruló lett. Proculeius állítólag elment a mauzóleumhoz, hogy segíthessen Octaviánusznak és tárgyalhasson a királynővel a zárt kapukon keresztül. Közben körbejárta az épületet és felfedezte azt az ablakot amin felhúzták Antoniust. Ki is találta a tervét. Hívott egy másik személyt, hogy az folytassa más az alkudozást a, míg Proculeius felülről bemászik az ablakon. A terv sikerrel járt. A férfi bejutott a sírkamrába és hátulról lefogta Kleopátrát. Octavianus megnyugodott, hogy még nem vetett véget a nő az életének. Megengedte Kleopátrának, hogy a hagyományaiknak megfelelően királyi temetésben részesítse Antoniust, de a fáraónő a szertartás végén megpróbált véget vetni életének. A mérget elvették tőle, így nem sikerült. A következő terve az volt, hogy halálra éhezteti magát királyi orvosa Olümposz segítségével a sírkamrájában. Octavianus azonban tudomást szerzett az eseményekről és megfenyegette Kleopátrát, hogy, ha ezt a tervét tovább folytatja, akkor az gyerekei életébe kerülhet. Kleopátra látszólag meghátrált. Mást talált ki.
Leveleket küldött Octaviánus húgának Octaviának és feleségének Líviának, hogy elnyerje jóindulatukat. Így Octavianus arra a következtetésre jutott, hogy Kleopátra biztos életben akar maradni. Egy dologra azonban nem számított. Méghozzá arra, hogy ez csak egy elterelő hadművelet a királynő részéről.
Életében utoljára sikerült becsapnia környezetét, így megszerezte a mérget, mely a halálba segítette. Soha nem derül már ki, hogy mi volt ez a fajta méreg. Az ókorban rengetegféle mérget el tudtak készíteni és Kleopátra mindig is értett ezekhez. Halálraítélteken tanulmányozta hatásaikat és hatóidejüket.
Az orvos feljegyzett mindent ami az utolsó napokban történt a sírkamrában, majd a fáraónő halála után a nyilvánosság elé tárta az eseményeket.
A rendkívül értékes forrás később valamilyen okból elveszett.
