A Ptolemaioszok idején a vallási élet központi alakja továbbra is az istenek és az emberek között közvetítő király volt. Az egyiptomiak világképében a királyt nem egy személyben tisztelték, hanem mint a benne lakozó isteni rőt. Az uralkodó isteni átlényegülése csak halála után kezdődött. Fontos volt, hogy ezt az egész rendszert összhangba hozzák a görög hitvilággal, mert az ő királyaik és királynőik már életükben istenek voltak. A Ptolemaioszoknak három évszázadon keresztül sikerült ezt a két vallási rendszert egymáshoz illeszteniük.
Kleopátra egyszerre volt egyiptomi fáraónő és görög királynő. Görög nevet is viselt, görögül anyanyelvi szinten beszélt és írt. Számtalan ránk martad papirusz bizonyítja, hogy uralkodása idején a politika és a közigazgatás nyelve a görög volt, Kleopátra a görög Alexandriában élt és uralkodott. A Ptolemaioszok királysága görög királyságként élt tovább, ugyanúgy ahogy Nagy Sándor más utódállamai.
Kleopátra ismerte az országa nyelvét míg a többi elődje sajnos nem.
 |
| Bronz Kleopátra érme |
Plutarkhosz így ír erről:
"Merő gyönyörűség volt hangját már csak hallani is, nyelvét, mint valami több húrú hangszert könnyedén használt bármilyen nyelvjárásban amelyben éppen akarta. Csak ritka esetben volt szüksége tolmácsra. Amikor barátokkal találkozott a hozzá intézett kérdésekre mag adta meg a felelete, így a hébereknek, araboknak, szíreknek. Mondták, hogy még a felsoroltaknál is több nyelven tudott, pedig királyi elődjei még azt a fáradságot sem vették maguknak, hogy megtanulják Egyiptom bennszülött lakosságának a nyelvét, sőt egyesek elfelejtettek még makedónul is."
Vizsgáljuk meg Kleopátra szépségét, vonzerejét, ugyanis a következő fennmaradt idézetek, pénzérmék, és a leghíresebb szobrok ábrázolásával igen más képünk alakul ki róla.
Cassius Dio írása:
"Párját ritkítóan szép nő volt, aki akkortájt fiatalsága teljében különösen nagy hatást gyakorolt az emberekre. Igen választékosan beszélt és nagyon érett ahhoz, hogy bárkit megnyerjen magának rögtön az első találkozáskor. Jó volt ránézni, és hallgatni őt, és ezzel mindenkit, még egy érettebb korú, szerelemmel már régen betelt férfit is bűvkörébe tudott vonni."
Tehát Dio fontosnak tartja kiemelni Kleopátra báját, ezzel szemben Plutarkhosz visszafogottabban mesél. A tudósok az ő leírását tartják a legmegbízhatóbb forrásnak.
"Azt mondják Kleopátra szépsége önmagában nem volt felülmúlhatatlan, és nem is ezzel ejtett rabul bámulóit, de mindenki aki együtt volt vele megérezte a belőle áradó ellenállhatatlan kisugárzást. Egész lénye lenyűgöző beszédmodora, vonzó, ízléses viselkedése mély nyomot hagyott partnerében. Merő gyönyörűség volt hangját már csak hallgatni is."
 |
| VII. Kleopátra - ismeretlen akotó |
Egy Alexandriai bronz érmén is egyszerűen ábrázolják.
Lehetséges lenne, hogy az a Kleopátra, aki képes volt rabul ejteni a kor két legnagyobb római férfiját (akiknek pedig igazán volt tapasztalatuk a szebbik nemmel kapcsolatban) teljesen átlagos külsővel bírt?
A lényeg, hogy öntudatosan viselte szépségét. Talán pont ez kölcsönözte neki azt a bizonyos különös bájt. Ahogy Plutarkhosz írta: még Octavianusszal folytatott beszélgetés közben sem hunyt ki bája és csábító ereje. (Pedig őt igazán nem viselte el.) Mindig dölyfösnek, kihívónak, és kívánatosnak mutatkozott és éreztette mindenkivel, hogy ő felette áll környezetének.
Uralkodási stílusára jellemző még, hogy példátlan határozottsággal és energiával tudott döntéseket hozni, átlag feletti intelligenciája volt - ami az elődjeiről nem volt elmondható- és kiválóan ismerte az egyiptomi görög és egyéb alattvalói nyelvét. Az is el kell, hogy mondjam még, hogy elég kegyetlen királynő volt. Apja uralkodása alatt igen sok kegyetlenséget és halált látott. Ezt meg kellett tanulnia, hogy egyedül ő irányíthasson. Kegyetlenséggel tudta csak megszerezni a trónt testvéreitől legfőképpen Arszinoétól, hisz ő akkor népszerűbb volt így meg kellett tőle szabadulnia.
Az ókorban a trónért minden szörnyűség megengedett volt még a családon belüli gyilkosságok is.
VII. Kleopátra több mint 2000 éve uralkodott Egyiptomban, de az emberiség emlékezetében még ma is úgy él, mint nagy hatalmú királynő, a végzet asszonya és ragyogó stílusikon.
